Szombathely díszpolgára dr. Széll Kálmán főorvos

Szombaton rendezték meg a Szent Márton-napi díjátadó gálát Szombathelyen, az Agora Művelődési és Sportházban. Üzletemberek, köztisztviselők, a kultúra, a sport, az egészségügy és a szocális ellátás területén tevékenykedő szakemberek vehették át ezen a szombathelyi önkormányzat által odaítélt elismeréseket.

A díszpolgári címet az idén dr. Széll Kálmán, a Markusovszky Kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosa kapta.

A Média Stúdió mellékelt webvideója, amely a kórház nyugalmazott főorvosainak idén tavasszal megrendezett találkozóján készült, megtekintehtő a www.burkonmedia.hu oldalon.

Dr. Széll Kálmán életrajza:

1926. május 29-én Herényben (jelenleg Szombathely) régi Vas megyei történelmi családban született. Iskoláit Szombathelyen (Kámonban, illetve a Szent Norbert Premontrei Gimnáziumban), majd Kőszegen, a Hunyadi Mátyás Honvéd katonai alreálban és Nagyváradon, a Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolában végezte, 1945-ben Győrben érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára 1946-ban iratkozott be. A kollégium államosításáig a budai Szent Imre Kollégium lakója volt, onnan – miután az államosítási kérelmet nem írta alá – 1948-ban kiutasították. Az egyetemet az áldozatos szülői támogatás ellenére főleg saját erőből végezte, majd 1952. augusztus 14-én kitűnő (summa cum laude) diplomával fejezte be. Nős, két gyermeke van.

Szombathelyen 1952. október 1. óta a Markusovszky Kórházban dolgozott. Előbb prof. dr. Szabolcs Zoltán o.v. főorvos mellett a sebészeti osztályon, majd 1963 őszétől függetlenített aneszteziológus adjunktusként, végül 1968. január 1-jétől osztályvezető főorvosként. Az országban az elsők között alakult Anaeszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály alapító főorvosa volt. Saját kérésére 1992. november 1-jével nyugdíjba vonult. Utána a Pécsi Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kar Szombathelyi Tagozatán volt főiskolai adjunktus (1993), majd tanár (1994-1997), illetve tagozatigazgató helyettes (1993-1997), végül 2001. december 1-jétől, jelenleg is, emeritus főiskolai tanár. 1956-ban a Kórház Forradalmi Bizottságának 4 tagú elnökségébe választották.

Három szakvizsgát is tett: 1956-ban sebészet, 1960-ban traumatológia, végül 1962-ben aneszteziológia és intenzív terápia. Bel- és külföldön összesen 273 nyomtatott dolgozata jelent meg, ezen kívül 448 előadást tartott. A POTE Főiskolai Kar számára 1995-ben írta az Egészségügyi etika című könyvet, amely egyetemi jegyzetként jelent meg. Közben három ízben nyerte el az Orvosi Hetilap pályázatán a Markusovszky-díjat, ötször nyert kórházi pályázaton első díjat, illetve egy ízben különdíjat, egyszer a Pécsi Akadémiai Bizottság, egyszer a Veszprémi Akadémiai Bizottság, végül pedig egy ízben a Magyar Anaeszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság pályázatán nyert díjakat.

Az Orvosi Hetilap négyszer kérte fel ünnepi tanulmány megírására. Németről magyarra fordította Dalicho Általános orvosi vizsgálatok című könyvét, amely a Medicina kiadásában 2003-ban jelent meg. Dr. Horváth Boldizsárral társszerkesztőként működött közre a Vas megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története 1929-2004 című monográfiában.
1980-ban a MTA Orvostudományok Kandidátusa tudományos fokozatát szerezte meg, amelyet a POTE Ph.D-ként ismert el. Fontosnak tartotta a folyamatos szakmai képzést, ezért több tanulmányúton is részt vett: 1964-ben Berlin, 1966 Montreal,1969 Bukarest, 1974 Bécs, 1979 Hollandia.
Az Országos Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Intézet igazgató-helyettese (1979-2002), az Országos Szakképesítő Bizottság vizsgáztató tagja (1980-200), megalakulása óta (1980) a Szakmai Kollégium tagja, majd 1992 óta (1995-ös újraválasztással megerősítve) 2000. április 1-jéig elnöke. Megyei felügyelő szakfőorvos (1991-2005). A POTE főiskolai képzés tanári karának elnöke (1994-1997).

Több egyesület, társaság tagja és vezetője. Így többek között Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Megyei Bizottságának elnöke (1971-1989), a TIT Egészségügyi Szakosztályának elnöke (1972-1979), a Városi Tanács tagja (1972-1984), a Magyar Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Társaság vezetőségi tagja (1963-1989), alelnöke (1981-1989), a szombathelyi székesegyházi főplébániának 1988-tól 2007 novemberéig egyházközségi világi elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, a Keresztény Egészségügyiek Dr. Batthyány László Társaságának 1990. január 16. óta, 2003-al bezárólag alapító világi elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke, a Páneurópai Unió Magyar Szervezete Szombathelyi Regionális Csoportjának elnöke (1990-1994), a KDNP Vas megyei elnöke (1990. januártól 1992), majd 1998-ig díszelnöke, mely után kilépett a pártból. Más pártnak nem volt soha tagja.

Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának (korelnök) képviselője (1990-1994), a Markusovszky Kórházért Alapítvány kuratóriumának elnöke (1992-2004), az Éhen Gyula Kör a polgárosodásért alapítvány kuratóriumának tagja (1992-1997), a Dr. Tiborcz Sándor Alapítvány tiszteletbeli elnöke 1992-től, jelenleg is, illetve a Martineum alapítvány kuratóriumi tagja 1995 óta. Továbbá 1991-től tagja a Gábor Áron Honvéd Tüzér hadapródiskola bajtársi körének, 1993-tól a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek, 1995-től a Szombathelyi Tudományos Társaságnak (Societans Scientarium Savariensis), 1998-tól a Recski Szövetségnek, 2003 óta a Polgári Egyesület Szombathelyért tiszteletbeli elnöke, 2004-től az 56-os Szövetség Vas megyei szervezetének, végül ugyancsak 2004-től a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagja.

Szakmai és közéleti tevékenységét több díjjal is elismerték. Sokszoros véradásért Vöröskeresztes arany (1972), Szakszervezeti arany kitűntetés (1974), kiváló orvos (1975) címet, majd az egészségügyi miniszter címzetes egyetemi docensnek nevezte ki (1978). 1992-ben a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjével tüntették ki. Szombathely városától 1994-ben Pro Sanitate Savariae díjat kapott, ugyancsak 1994-ben a Pro Anaesthesiológia et Therapia Intensíva emlékérem tulajdonosa lett. A Pécsi Orvostudományi Egyetem a 1996-ban Pro Universitate aranyéremmel tüntette ki. A megyei önkormányzattól 2001-ben megkapta a Vas Megyéért díjat, 2002-ben pedig Pro Eclesia et Pontifice pápai kitüntetésbe (emlékérem) részesült, továbbá a legmagasabb egészségügyi minisztériumi kitűntetést, a Batthyány-Strattmann-díját kapta meg. A Pécsi Tudományegyetem Főiskolai Karának hallgatói önkormányzata 2004-ben Az év legjobb előadójának választotta.

Azok az emberek a példaképei, akik a családjukon kívül a közt szolgálták, szűkebb környezetük és a haza haladását előmozdították. Ezeknek kívánt emléket állítani a Fehérköpenyes óriások című könyvével. Ars poétikája: az orvosi hivatás etikus művelése, s a szűkebb és tágabb közösség szolgálata, az Isten-, haza-, család- és emberszeretet gyakorlása.