In memoriam Győrvári Edith (1926-2008)

Hozzátartozói, barátai, ismerősei, kollégái, tisztelői ma vettek végső búcsút Győrvári Edithtől Szombathely herényi városrészének temetőjében. A Markusovszky Kórház egykori diétás főnővére, nyugdíjazása után a Szent Kereszt Lelkészség hitoktatója, az Egyházmegyei Karitász munkatársa, százak, ezrek Edithje és Edithkéje, számos szakmai és egyházi kitüntetés tulajdonosa nyolcvankét évet élt.

A webvideón, amely megtekinthető a www.burkonmedia.hu oldalon, részlet látható a Győrvári Edithről 2003-ban a kórház megbízásából készült filmből.

A közeli barátok és a munkatársak nevében dr. Széll Kálmán ny. főorvos és Vinczéné Végvári Katalin dietetikus fogalmazta meg gondolatait az alábbiakban:

"Késő nyáron még a Karitászban találkoztam vele. Szokásához híven buzgólkodott, intézkedett, mindenre gondja volt és folyton mosolygott. Aztán egy riasztó hír ért el a műtétéről. Meglátogattam. Sorsába beletörődve mosolyogva fogadott. „Nem csak prédikálni kell a keresztény életet, de meg is kell valósítani” - mondta. „Derűsen, Isten rendelésébe megnyugodva fogadom azt a sorsot, amit Isten rám mért. Azzal bíztatnak, hogy öreg korban a daganatok lassabban nőnek, talán még van pár hónapom.”

Nagy lélekre utaltak ezek a bátor szavak. Megrendülve hagytam ott a betegágyát.

Eszembe jutott közös gyermekkorunk, amikor négy esztendőn át együtt jártunk a kámoni iskolába, ahol Szendi László apát leánytestvére, a felejthetetlen Terka néni még palavesszővel és palatáblával tanított meg bennünket a betűvetésre. Edith – akár mint később az életben – már akkor is példás magaviseletű, éles eszű, kitűnő tanuló volt. Akkor is mindig mosolygott, vidám volt, de mégis korához képest komolyan gondolkodó. A háború és katonatiszt bátyja miatt nem szerezhetett felsőfokú végzettséget, ezért érettségi után diétás nővérnek (ahogy akkor mondták direktrisznek) tanult. Úgy hozta a sors, hogy megint egy helyen dolgoztunk. Sokszor fordult hozzám szakmai tanácsért, közösen alkottuk meg a gyomor rezekáltak étrendjének szórólapját, közben alkalmam volt megismerni gondolkodását, amit mindig a betegek elsőbbsége, érdeke és maximális kiszolgálása ihletett. Rendszeresen képezte magát és szinten tartotta ismereteit. Mint vezető káder is mindig a betegek, a munkatársak és a kórház vezetésének elégedettségét váltotta ki. Egész életében mélyen vallásos volt, s ezt sohasem tagadta, sőt a kórház vezetése engedélyével az elsők között végezte el a laikusoknak szervezett teológiai tanulmányokat, melynek kapcsán felsőfokú végzettséget szerzett. Tudása és hivatásszeretete miatt megbecsült tagja volt a kórháznak, s mint ilyen, több kitüntetésben, elismerésben is részesült. Emelt fővel vállalta világnézetét, sohasem akart másnak látszani, mint ami. De a keresztény szeretetre alapozó hivatásszeretete nem is lehetett volna szálka senki szemében, hiszen gyakorlásával a betegek számára tudása és szeretete legjavát nyújthatta. Nem lévén gyermeke és családja, önzetlen áldozattal betegeire és munkatársaira „pazarolta” túláradó szeretetét és minden energiáját.

Önkéntes nyugdíjba vonulása után a hitéletnek szentelte minden idejét és erejét. A kálváriai közösség egyik motorjaként hitoktatott, csoportokat vezetett, s még halála előtt is bibliakört vezetett. Korát elfeledve emellett a Karitásznak is emblematikus oszlopa volt. Szeretetből ihletett tudása és gyors észjárása miatt mindenhol felfigyeltek rá. Számos egyházi elismerést is kapott. Ha lett volna lehetősége, elvégezte volna az orvosi egyetemet, s bizonyosan sokra vitte volna. De neki ez a sors volt kimérve, s emiatt sohasem panaszkodott. Megadatott neki, hogy bárhova is állította a Sors, tudásának és szeretetének legjavát adhatta, s munkájával kiemelkedhetett környezetéből. Bízvást állítható, hogy rendkívüli egyéniség volt. Egyenes, szókimondó, néha akár katonás, de mindig nemes cél szolgálatában tevékenykedett. Saját személyét mindig háttérbe szorítva a kitűzött cél érdekében tevékenykedett. Alázatos, megbocsátó és szeretnivaló lélek volt. Munkatársai anyjukként szerették és becsülték, így vált nyugdíjas korában a Karitászban is mindenki Edith nénijévé. Teljes életet élt, abból egy napot sem pazarolt el, ami szerettei, betegei, munkatársai és a szegények számára elveszett lett volna.

Győrvári Edith korunk kevés példaképei közé tartozott, akinek emléke előtt nem csak kegylettel kell megemlékeznünk, de hivatást, alázatot, hitet és szeretetet is kell tanulnunk tőle.

Dr. Széll Kálmán Ph.D. nyug. ov. főorvos, c.e.docens, emeritus főiskolai tanár

„Ha emlegettek köztetek leszek,

Ha imádkoztok, veletek vagyok

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok

Emlékem így áldás lesz rajtatok”

Reményik Sándor

Mély megrendüléssel értesültünk, hogy egykori kolléganőnk, Győrvári Edith, a Markusovszky Kórház csoportvezető diétásnővére örökre eltávozott közülünk. Munkássága során tanúsított betegcentrikus szemlélete példaértékű az utódok számára. Munkáján kívül ápolónő és élelmezésvezető hallgatók oktatásával is foglalkozott, valamint a vöröskeresztes munkából is kivette a részét. Számos cikk és pályamű szerzője volt. Ő kezdte elsőként reggel a munkát, és legtöbbször utolsóként távozott. Figyelmességével kollégáit is kitüntette, kellemes humorával, optimizmusával sajátos vidám légkört varázsolt maga köré. Munkája középpontjában mindig a BETEG állt, kívánságaikat alázattal teljesítve próbálta szenvedésüket enyhíteni. Beosztottjaitól is megkövetelte ezt a szemléletet, szakmai igényességét országos szinten is elismerték. Segítőkészsége határtalan volt, ajtaja mindig nyitva állt bárki előtt.

Halálával egy nagyszerű ember és elismert szakember távozott közülünk.

Emlékét megőrizzük.

Vinczéné Végvári Katalin, dietetikus