Emlékezés dr. Solymoss Bélára

Dr. Solymoss Béla (1924-2012)

Solymoss Béla 1924-ben született Nagydorogon (Tolna megye) orvosdinasztia gyermekeként (nagyapja és édesapja is körorvosok voltak). Elemi iskoláit szülőfalujában végezete, majd a kalocsai jezsuitáknál érettségizett. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi karán 1947-ben, kitűnő diplomával avatták orvossá.
Az egyetemen, a nemes Balogh Ernő professzor vezette II. számú Kórbonctani és Rákkutató Intézetben ismerkedett meg Dr. Romhányi Györggyel, akit követve (Romhányit a szombathelyi közkórház osztályvezetőjévé nevezték ki) 1947-ben Szombathelyre került. A laboratóriumban az első napon találkozott Varga Zsuzsa orvostanhallgatóval, akit 1951-ben feleségül vett. Egyetlen gyermekük, Zsuzsa 1954-ben született.
Romhányi György Pécsre történő távozása után, 1951-ben az utód Dr. Solymoss Béla lett. Az ekkor még közösen működő laboratórium és patológia 1952-ben elkülönült, de a laboratórium önálló szervezeti egységként csak 1954-től működött. A laboratórium munkáját minőségileg és mennyiségileg is ő lendítette fel. Ekkor került új helyre az akkor már több helyiségből álló központi laboratórium. Solymoss főorvos a kornak megfelelő, modern eljárásokat vezette be (pl. lángfotometriás ion-meghatározások, liquor vizsgálatok, szteroid-hormon meghatározások, papír-elektroforézis, stb.). Új iránti fogékonyságára jellemző, hogy a húgysav meghatározás új módszerét, melyet Henry és munkatársai 1957 őszén publikálták Amerikában, már 1958 januárban a szombathelyi laboratóriumban is végezték. Ugyancsak az amerikai közlést követően néhány hónappal rutin gyakorlattá vált a Reitmann-Frankel módszer a transzaminázok meghatározására.
Solymoss dr. aktívan vett részt a kórház tudományos munkájában is. Az általa és Zsámbéky Pál belgyógyász főorvos által szervezett klinikopatológiai konferenciák országos hírűek voltak. Sikerült külföldi szaklapokat megrendelni, így hozzáférhetővé vált a legfontosabb szakirodalom. Solymoss Béla lett az orvosi könyvtár első orvos tanácsadója.
Kiemelkedő, elmélyült szaktudása mellett emberi tulajdonságaiban is kiváló volt. Az 1956-os forradalomban a főorvosi kar kórházigazgatónak választotta. Hamarosan Solymoss főorvos kandidátusi fokozatot szerzett. Többször járt külföldi tanulmányúton, 1965-66-ban Montrealban, Selye János professzor intézetében töltött egy évet. Később egyik útja alkalmából nem tért haza, és rövidesen a montreali francia egyetem (University of Montreal) oktató és kutató professzora lett. Mivel hiányoztak neki a betegek, 1975-ben a világhírű montreali szívkórházba (Montreal Heart Institute) pályázott, ahol a laboratórium igazgatója lett. S bár az egyetemről 1996-ban, a szívkórházból 2000-ben nyugdíjba vonult, az oktatást és a kutatást is még sokáig folytatta.
Hosszan tartó betegség után, 2012-ben, 88 éves korában elhunyt.
Érdemei elismeréséül Solymoss professzort 2000-ben a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság tiszteletbeli tagjává avatta.
Kórházunk büszke arra, hogy ilyen elődök dolgoztak nálunk.

Prof. Dr. Nagy Lajos
vezérigazgató főorvos

Dr. Hadarits Ferenc
osztályvezető főorvos